A 20. században a sisak továbbra is nélkülözhetetlen maradt. Az I. világháborúban jelent meg a roham sisak (pl. német M17 Stahlhelm), amelyet a magyar hadsereg is gyártott. A II. világháborúban és később a sisakok már acélból, majd kompozit anyagokból készültek, könnyebbek és erősebbek lettek. A modern katonai sisakok ma már ballisztikai védelmet nyújtanak, és gyakran integráltak kommunikációs eszközöket, éjjellátót vagy kamerát.

A sisak mindig több volt, mint puszta védelem: rangot, identitást és kultúrát fejezett ki. Az ókori Rómában például a zsákmányolt sisakokat a házak kapujára akasztották, hogy az utódokat hősiességre buzdítsák. 

A mai gyűjtők és hagyományőrzők számára a sisak kapocs a múlt hőseihez, és a történelem kézzelfogható darabja.